Álmot éltem át

Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ, 

A szó is benne jó és az élet szőtte át,

 Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá, 

Így lett végtelen ez a dal és a Világ. Re

Rég veled ébredek, álmodok szépeket 

 Eljátszom, hogy a gond tovaszáll.

 Csak várom és nézem a szép színes képeket, 

Mért nem jön az az új csoda már?

 A vándor arra járt, hol a dal már messze szállt,

 s ha hallott egy hamis szót , mi a lelkéig hatolt. 

Csalódottan tovább állt, csak a régi dalra várt, 

Egy nap békét hoz talán, s újra szép lesz a Világ.
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, minő, miféle? Ha jó, miért van oly halálos éle? Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes? Miért sírok-rívok, önként, ha égek? S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje? Élő halálnak kéjes szenvedése, miért ölelsz, ha én egyet nem értek? S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra. Mély tengeren, kormánytalan bolyongok egy gyönge bárkán, összevissza szélben. Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna: fázom hő nyárban, s égek puszta télben.