Álmot éltem át

Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ, 

A szó is benne jó és az élet szőtte át,

 Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá, 

Így lett végtelen ez a dal és a Világ. Re

Rég veled ébredek, álmodok szépeket 

 Eljátszom, hogy a gond tovaszáll.

 Csak várom és nézem a szép színes képeket, 

Mért nem jön az az új csoda már?

 A vándor arra járt, hol a dal már messze szállt,

 s ha hallott egy hamis szót , mi a lelkéig hatolt. 

Csalódottan tovább állt, csak a régi dalra várt, 

Egy nap békét hoz talán, s újra szép lesz a Világ.
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, minő, miféle? Ha jó, miért van oly halálos éle? Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes? Miért sírok-rívok, önként, ha égek? S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje? Élő halálnak kéjes szenvedése, miért ölelsz, ha én egyet nem értek? S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra. Mély tengeren, kormánytalan bolyongok egy gyönge bárkán, összevissza szélben. Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna: fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

Szívedből

Szívedből szólj,s másoknak küldd el azt, Vidíts,taníts,s ha kell te nyújts vigaszt, Segítsd fel azt,ki előtted lent hever, Ápold a lelkét,mert többet érdemel. Ha megbántanak,-porold le lelkedet! Ne őrizgesd a vélt sérelmeket. Gyarlók vagyunk,s már túl érzékenyek. (Szótüskék szúrják az érző lelkeket.) Ha így teszel, lelked is felderül, A békesség madara a válladra ül. Szívedet boldog nyugalom járja át, És ezt az érzést másoknak add tovább..

.

Csak akkor

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

Lélektárs

A lélektárs az, akit Isten neked teremt, hogy megélhesd vele együtt a boldogságot lényed mindhárom részében: lélekben, szellemben és testben. Ezt a hármas egységet nem részekre bontva, hanem EGY-ben kell megélni. Bármilyen események történnek veled s vele, mind azért vannak, hogy érzelmileg, tudásban és fizikai testetek anyagában is megerősödjetek. Addig vagytok csak elválasztva egymástól, míg isteni részetek nem kezd el aktiválódni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden cselekedetedet Istennel együtt kell végezned, különben nem találsz rá arra, amit Isten a boldogságodra rendelt. Ha Isten nélkül teszel bármit, akár egy olyan egyszerű dolgot, hogy nélküle végzed a mindennapi munkádat, ez elfordít Istentől, s észre se veszed, a Félelem felé sodor. Ha kéred Istent, hogy mindenben legyen veled, ha vele együtt cselekszel, olyan dolgokat fogsz megélni, amik felé ő vezet, amikben ő is jelen van. Isteni dolgokkal találkozol majd, isteni megnyilvánulásokkal. Veled együtt a lélektársadban is elindul ez a folyamat, mert össze vagytok kötve. Ezer szál fűz egymáshoz benneteket. Ha benned elindul egy gondolat felé, biztos lehetsz benne, hogy eljut hozzá, érzi a lelke. S ha már rátaláltál, s ott van melletted, egymáshoz simul a lelketek. Már a fizikai jelenléte is olyan, mintha milliónyi simogató kéz nyúlna ki feléd, s érne el lelkedig. Fizikailag is érzékelheted a simogatást, a belőle áradó szeretethullámokat, amik önkéntelenül is elindulnak tőle hozzád, anélkül, hogy tennél érte bármit. Nem kell megnyerően viselkedned, vagy szépen felöltöznöd, vagy ajándékokkal kedveskedni neki, ő önmagadért szeret. Az istenit szereti benned, amely neki lett adva belőled. Szempillád egyetlen rebbenéséből fel tudja mérni érzelmi és gondolati állapotodat, s segít abban, hogy pozitív irányba tereljen mindenféle vonatkozásban. Segít, hogy önmagaddá lehess mellette kendőzetlenül, póztalanul. S csupán csak azért szeret, mert vagy. Minden gondod lényegtelenné válik mellette, már az boldogság, ha egymás szemébe néztek. A létezés boldogsága, a szerelem örök ünnepe szívedben az ő teljes lényének a jelenléte.